Dada Cabaret

„Mialatt e verskánon egyre jobban növekszik, terebélyesedik, emberek halnak, pusztulnak, vesztik az életük. Játsszuk hát az őrültet uraim, hogy elkerüljük a besorozást. Színleljük az elmebajt, hogy megszabaduljunk a civilizációtól. Játsszuk el a tökkelütöttet, hogy megszabaduljunk a múlttól. Színleljük az ügyefogyottat, hogy elslisszoljunk a jövő elöl…”(Részlet Matei Visniec: Dada Cabaret című művéből).

Színház és zene kivételesen izgalmas egyvelege, Matei Visniec látomásos abszurdja keveredik a barokk falzettek, a mozgalmi dalok, a német kabarék, a francia sanzonok, az orfeumok és varieték világával. Életre kelnek a dadaizmus emblematikus alakjai, Lenin, Sztálin és egy fekete macska is...
Visniec darabja a polgári társadalom őrületének tükörképeként a művészet formanyelvét, korlátait és szabályait megcsúfolva tiltakozik az emberi és művészi „világégés” ellen. Szatirikus kiáltványának központi alakja a modern civilizációtól megcsömörlött Monsieur Dada, aki féktelen és kegyetlen infantilizmussal lefolytatott vallatás által nyilvánosan rombolja le Tristan Tzara, a dadaisták anarchista vezetőjének emberi tartását és művészi önképét. A kettejük közti - az „igazság pillanatának” is nevezett -, találkozás kibontja és leleplezi a 100 éve útjára indított avantgárd mozgalom visszásságait, ellentmondásait és torzulásait. Mi az igazság a dada szó eredetével kapcsolatban? A francia-német szótárból kiragadva, csakugyan falovacskát jelent? Vagy a román nyelv duplán bólogató igenjének csökevénye? Esetleg a zürichi emigrációban, a Voltaire Cabaret szomszédságában élő Vlagyimir Iljics Lenin forradalmi hagyatéka? Kérdések, melyek megválaszolása felszínre hozzák a dadaizmus redőiben megbújó harag, káosz és frusztráció által generált új művészi identitás lényegét, hogy „tabula rasa”-t teremtsenek, megsemmisítsenek minden bevett fogást, „kulturális vívmányt”, mindenféle kényszert és cenzúrát és visszatérjenek a nullához, ahonnan kiindulva minden lehetséges, hiszen a dadaizmus lényege a játékosság, a nyelvek keveredése, a verbális és non-verbális jelek furcsa együttállása. Mindez kezdetek óta a Maladype Színház és a szerző forma- és stílusvilágának is sajátja.

Galéria