A tavasz ébredése

Frank Wedekind 1891-ben írt – akkor botrányt kavaró – drámája ma már klasszikus, érvényes kérdéseket megfogalmazó darab. A tavasz ébredése nem csak gyermekek tragédiája. Családok tragédiája. A társadalom visszafordíthatatlan hibája.  

Hogyan nevelje, mennyire kontrollálja a szülő a gyermekét? Mitől kell megóvnia és miről kell időben felvilágosítania, ha őszintén kérdez? Helyes-e az a fajta fegyelem, amit az iskola  gyakorol? Kinek a bűne, ha pont a megkövesedett erkölcsi normák miatt nem látja a gyermek az élet értelmét? Ki vonható felelősségre, ha ezt az érzést tett is követi?   

Wedekind szereplői főként kamaszok. Érezni, érteni és tapasztalni akaró fiatalok. Akiket nem hallgatnak meg. Akiket tényleg nem akarnak megérteni. Akik hiába kérnek segítséget. Akik egyedül maradnak az őszinteségükkel, nyíltságukkal, elfojtásaikkal, lázadó vágyaikkal és az éppen kibontakozó szexualitásukkal. Pedig így akarnak élni, túlélni és felnőni. A tragédia pedig az, hogy hiába.