Valahol Európában

A II. világháború idején járunk. Egy fiatal kisfiú, Kuksi édesapja utolsó mondatát mondja: „Nem szabad félni!”. A Javítóintézetet szétbombázták. A találatot túlélt fiatal fiúk  próbálják túlélni a háború viszontagságait. A fiúk csapatukba veszik Kuksit. Időközben találkoznak egy másik gyereksereggel.

Az eleinte nehézkes elfogadást követően rájönnek, hogy csak együtt vészelhetik át ezt az időszakot. Közben a hadsereg és a bíróság hajszolni kezdi az árvává vált gyerekeket. A két csapat vezetője között meglepő kapcsolat alakul ki. Találnak egy elhagyatottnak tűnő birtokot, ahol Simon Péter, egykori karmester és zeneszerző lakik. Bizalmatlanságból végül bizalom lesz a gyerekek és a ház ura között. Megtanítja őket a zene fontosságára és szeretetére. A hadsereg és a statárium megtalálja őket, de a gyerekek felveszik a kesztyűt.

Sikeres, de mégis tragikus véget ér a harc. Simon Péter egy utolsó ajándékot ad a gyerekeknek, amivel egyben életüket is megmenti.

Becslések szerint 1945-ben mintegy 200 000 háborús árva és 1 millió otthontalan gyermek élt Magyarországon.

A háborúban megszaggatott Európában 13 millió magára maradt gyerek kereste családját.

Galéria