Traviata

A múltjának bűnei és tévedései örökre elkísérik-e az embert vagy talán egyszer megbocsátást nyerhetnek s feledésbe merülhetnek? Mi lehet az az önmagunknál fontosabb dolog, amiért feláldozhatjuk magunkat és szerelmünket? S vajon tényleg megválthatjuk-e saját áldozatunk árán valaki más boldogságát vagy hiábavaló ez az áldozat? Létezik-e, létezhet-e egyáltalán boldogság a múltunktól, a környezetünktől, a családunktól függetlenül? Élhetjük-e csak a saját életünket, tudomást nem véve a minket körülvevő világról? Lehetséges mindez? Vagy csak álom, mert a Valóság úgysem hagyja, hogy ne vegyünk róla tudomást? Csak egyszer élünk, de akkor tényleg élünk, vagy csak úgy teszünk, mintha?