A Gézagyerek

Géza autista. Ahogy Háy János darabjának szereplői mondják: hibás. Otthon a kockás konyhaköveket nézi egész nap. Váratlanul felveszik a szobi kőfejtőbe, hogy a szalagra rakott kőáradatot figyelje, ha rendellenességet észlel, idegen anyag, netán ember kerülne rá, rögtön nyomja meg a piros gombot és leálljon a gép.

Végre büszkeség tölti el. Reggelente a távolsági busszal munkába jár a környék férfiaival együtt. A szalag melletti széke istenné teszi, hiszen az ő kezében van az irányító szerkezet, műszak után kocsmába jár a többiekkel. Csakhogy, mivel soha semmi rendellenesség nem történik, elkezdi feleslegesnek érezni magát, ott készül hagyni a munkáját. Az őt istápoló kőfejtők maguk között akarják tartani, kitalálják, hogy egy áldozatul esett kóbor kutya tetemét dobják a szalagra, mintha egyikük lenne az. ...Géza végre megnyomhatja a piros gombot. De vajon ez a hecc belefér az ő világképébe?

Háy János megható, felkavaró és legalább ennyire humoros darabja 2004-ben jelent meg könyv formájában – számos nagy sikerű vidéki előadás után – Budapesten a Pinceszínház mutatja be először.