Sára asszony

Egy 19. század eleji, sokgyermekes család története a Sára asszony. Ez a család lehetne akár hétköznapi is, ám kálváriája, s az ezt követő végkifejlet mégis példává, sőt, történelmi jelentőségűvé emeli.

Sára asszony és férje György, Misikét, hetedik gyermeküket temetik. Sára fásult, György összeomlott. A gyermekáldás bősége eddig végeláthatatlan tragédiába fulladt. A tiszteletes vigasztaló szavai gépies és öncélú védőbeszédekké silányulnak, az Úr kegyelemteljes hatalma gyilkos súlyként nehezedik a világra, az orvos tehetetlensége pedig, mintha visszájára fordítaná a segíteni akarást, szinte meghívja a halált, hogy megállapíthassa: ember itt nem tehet semmit.

És ekkor, mintha csak parancsszóra, megérkezik Demeter Bendegúz, a felvilágosult fiatalember, a tiszteletes unokaöccse, aki büszkén vállalja ateista voltát. A fiatal lázadó jelenléte és szavai végleg ellehetetlenítik hitében Sára asszonyt. György még küzd, de a „pallón átsuhanó” boszorkányság szelleme, ösztönös, pogány gondolatok felé űzik a családot. Az istentelenség teret hódít a faluban, Sára asszony nyíltan bevallja, ő már nem hisz. Harcot vív önmagával és környezetével is, érvényes válaszokat keresve gyümölcstelennek tűnő élete romjain. Azután ismét áldott állapotba kerül, de már a temetésre is készül, hiszen elkerülhetetlennek tartja az elkövetkező sorscsapást.