unferlédi

Mire képes a szerelem! Mindannyiunk számára ismerős az ókori szobrász, Pügmalión története, aki saját maga által faragott szobrába szeret bele, olyannyira, hogy vágyával életre kelti az elefántcsontból faragott testet. Az Ovidius által mesteri tömörséggel megverselt átváltozás történetét Bernard Shaw Pygmalion című drámája meséli újra el: a megrögzött agglegény figurája ezúttal nem szobrászként, hanem nyelvészprofesszorként lát hozzá az „alapanyag”, egy csúf beszédű virágáruslány femme fatale-lá való alakításához, azáltal, hogy megtanítja illően beszélni. A modern kori virágáruslány története azután a Shaw-dráma alapján készült My Fair Lady című musicallel hódítja meg a világunkat.

Zalán Tibor unferlédi című darabjában így minden helyzet és minden szereplő ismerős. A megrögzött agglegényként élő professzor, az ezredes, a professzor anyja, egy kocsmatöltelék sorsa jutott apa és lánya, Lilla, aki nem más lesz, mint a metamorfózis alanya a darabban. Ismerős a piac is, a fogadás, a nyelvtanulás motívuma. Zalán Tibor darabjában azonban minden, de minden fordítva történik. A finom, törékeny, művelt franciatanárnő a „professzor” fedőnéven futó maffiózó, Honti kezei közé kerül. „Te el sem tudod képzelni, milyen veszettül izgató kézbe venni egy emberi lényt, és kényedre-kedvedre gyúrni belőle egy másikat, egy egész másikat – pusztán azzal, hogy elfelejtetjük beszélni!” – vallja meg rajongással Honti az anyjának, mit élvez igazán az „ezredessel” tett fogadásában.

Az unferlédi című darabban egy nő metamorfózisának megrendítő történetét követhetjük nyomon, aki szerencsétlenségére egy olyan „szobrász” kezelése alá kerül, akinek nem a márvány, hanem a beton a legfontosabb eszköze. Igen, itt minden fordítva történik, egészen az elnyelvtelenítésig.