Játék a kastélyban
Szerelmi történetünk középpontjában a látszat és a valóság, az
igazi és a hamis felismerése áll. Feltűnik benne a színház világa,
melyen keresztül a néző bepillantást nyer a drámaíró alkotási
folyamatába, így a darab azt is látni engedi, hogyan „csapja be”
közönségét egy sikerdarab írója. Igazsággá varázsolni a hazugságot, erre
képesek a profik.
A műfaj alapvető komikus helyzete a félreértés. Molnár írói zsenije
viszont ezen az évezredes hagyományon csavar egyet: először mutatja meg
a valóságot, és aztán csinál belőle félreértést. A boldog véget így
szokatlan módon nem az igazság, hanem a hazugság hozza el.
A néző ugyanannyit nevet, de a színházból kilépve talán egy kicsit
többet elmélkedik, és messzebbre viszi az élményt. Egészen a
hétköznapjaiba, ahol ilyesmi persze nem fordulhat elő…