Csárdáskirálynő

 Minden generációnak megvan a maga Csárdáskirálynő-élménye. Ki a Cecíliákért rajongott, mások Miska pincér iróniáján mosolyogtak, vagy éppen Bóni gróf – hogyan is fogalmazzunk finoman…: „szétszórtságán” kacagtak, és minden bizonnyal volt olyan is, aki Szilvia és Edwin herceg szerelmének beteljesüléséért izgult.  Az operettet talán azért is játsszák ennyire gyakran a hazai színházak, mert Kálmán Imre fülbemászó melódiái nem csak a színházban, hanem a mindennapi életben is elkísértek és elkísérnek mindenkit, nézőt és színházi alkotót egyaránt. Ha bánatos volt, azt énekelte magában, hogy: „Az asszony összetör.” Ha szerelmes, akkor az „Álom, álom, édes álom” járt a fejében. S, ha akadt úgy, hogy néha kicsapongott, akkor előfordult, hogy miközben a „Hajmási Péter, Hajmási Pált” zengette és „beugrott a nagybőgőbe”, véletlenül szétrúgta az oldalát is. Van ez így. Ettől olyan izgalmas, varázsos és szép az élet, hiszen emberek vagyunk. Függetlenül attól, hogy sanzonettnek, vagy bécsi hercegnek születtünk.