Jubileumi sorozat az idén 20 éves Utolsó Óra gyűjtés tiszteletére
Időpont: 2017. december 6. szerda 21:00
Helyszín: Fonó Budai Zeneház
20 éve kezdődtek Európa (és talán a világ) legnagyobb egységes
hangszeres
népzenei gyűjteményének, az Utolsó Órának felvételei a Fonóban.
A Hagyományok
Háza és a Fonó Budai Zeneház együtt idén jubileumi sorozattal
készül, amely a
meghívott adatközlő mesterek mellett bemutatja a fiatal
generációt is.
“Az Utolsó Óra projekt
stúdiómunkálatai
2001 szeptemberében lezárultak. Az „Utolsó Óra” elnevezés
sajnos, nagyon találó
volt. Volt olyan idős muzsikus is, akit itt, Budapesten, a
Fonó Budai Zeneház
előtt, a felvételek idején, az utcán ért utol a halál, és
azóta is, az itt járt
mestereink közül egyre többen foglalják el helyüket a nagy,
égi zenekarban. Mi,
az itt maradt tanítványok pedig csak reménykedhetünk, hogy
amit öreg mestereink
dohány-sárga ujjairól a gépek segítségével „letapogattunk” és
elmentettünk, az
ugyanolyan érték marad, még az utánunk következők szemében
is.” (Agócs
Gergely népzenekutató, gyűjtésvezető)
A gyergyói muzsikusok
Az Utolsó Óra gyűjtései során, 1998-ban két zenekar érkezett Gyergyóból. A damuki román muzsikusok két hegedű és gardon felállásban játszottak, Gyergyócsomafalváról pedig két magyar hegedűs, cimbalmos, nagybőgős és furulyás jött akkor Budapestre. A hangszeres népzenét kiválóan játszó cigányzenészcsaládok ezen a vidéken már kihaltak, csak nevük maradt fent.
Azonban idővel helyükre állt egy másik generáció: székely parasztok vagy gazdálkodók gyermekei, akik maguktól, egy tanítótól, vagy még cigányzenésztől tanulták a mesterséget, és a közösség bővítette-csiszolta tudásukat az akkoriban még gyakori bálokban, kalákákban, lakodalmakban. Meglepően jól vették át a cigányoktól a helyi hagyományos hangszeres zenét. Azóta is ezek a székely zenészgenerációk zenélnek Gyergyóban a ritkuló alkalmakkor, esetenként a fizikai munkától nehéz kézzel. Nem muzsikálásból élnek, a korábbi virtuóz hegedülés náluk már ritkább, de a klasszikus gyűjtések anyagát hiánytalanul tudják. Általában jól ismerik egymást – hiszen kevesen vannak a gyergyói medencében –, a távolságok is könnyen legyőzhetők, így gyakran előfordul, hogy a csomafalvi Szárhegyről, a ditrói Remetéről hív zenésztársat. Azonban míg pl. Mezőségben a zenészek vegyesen játszanak románoknak, magyaroknak, addig Gyergyóban a zeneszolgáltatás etnikai alapon történik: a medence szélén található román településekre nem járnak magyar zenészek és fordítva.
Gyergyóban – talán a vidék szegénységének, pénztelenségének tudható be – hagyományosan kevés zenészt alkalmaztak még a nagyobb lakodalmakban is. Kodály írja, hogy „még a háború előtt is tanúja lehettem, hogy jómódú székely lakodalomban egyetlen szál cigány szolgáltatta a tánczenét mindenki megelégedésére”. Leírásokból köztudott, hogy Gyergyóban is volt régen ütőgardon. Ez a gyimesi típushoz képest sokkal testesebb, kávás gardon, csellószerű arányokkal, de egy kicsivel kisebb, mint a felcsíki, és mély hangjának, tonális hangolatlanságának köszönhetően (régi, burkolt telefondrótokkal felhúrozva) egyértelműen ritmikus, dobfunkciót látott el a zenekarban. A gardont a magyar adatközlők már rég nem használják, a csomafalviak csak a gyűjtők kedvéért vették elő a padlásról, és tették használhatóvá. A gyergyói viszonylagos elzártság azon túl, hogy sok ősrégi dallamot őrzött meg, nem jelenti az Erdélyben máshol megszokott dallamtípusok hiányát. A gyergyói „marosszéki” (forgatós típusú) tánc dallamai között például a Kalotaszegen legényesként megismert dallamokat találunk, mint ahogy a csárdások között is sok az Erdélyben általánosan használt népdal.
A Fonóba most érkező csapat tagjai közül csupán egyetlen csomafalvi hegedűs, az 1944-es születésű Bartalis Ferenc szerepelt az Utolsó Óra akkori gyűjtésein. A tervek szerint rajta kívül Szőcs János furulyás, Gál Imre hegedűs, Péter Vilmos cimbalmos, Bakos József harmonikás, valamint Balázs Kercsó Alpár bőgős lesz a Fonó vendége.
(Árendás Péter - Kelemen László)