Alkotni születtünk

• A 12 kőműves története a mai napig az élő balladák sorába tartozik, noha először az 1500-as évek végén jegyezték le.
• Sokat elárul a történetről, hogy a Kárpát-medencében, illetve attól keletre és délre több mint 500(!) feldolgozása ismert. Ezek közül a legjelentősebbek a székelyföldi változatok. Erdélyben ma is vannak helyek, ahol élő hagyomány, hogy az építkezés megkezdésekor leölnek egy csirkét, és beépítik az alap napkelet felé eső sarkába, hogy az áldozat révén erősebbé váljon a ház, s az ott lakóknak szerencsés életük legyen. Érdekes módon tőlünk nyugatra ismeretlen ez motívum: sem az irodalomban, sem a népi kultúrában nem bukkan fel. 

• Sok olvasattal bíró műről van szó. Rendezőként milyen kérdések érintettek meg a legjobban? 
• A magyar történelemben a várépítés az országépítés szimbóluma. Amikor Sarkadi Imre a II. világháború után megírta - végül befejezetlenül maradt - művét, érzékelte, hogy az eszme és gyakorlat teljes ellentmondásban van. Nyilvánvalónak tűnt a koncepciós perek áldozatainak fájdalmát látni a műben. A közéleti, politikai tematika a 70-es, 80-as évek színpadi változataiban is erősen jelen volt. Szörényi Levente és Bródy János rockballadája a rendszerváltás előtti, átalakulóban lévő világ feszültségeivel vetett számot. Számomra a legizgalmasabb kérdések mégis azok, amelyek a művészet szempontjából merülnek fel. Meddig mehet el egy alkotó a saját útján? Milyen áldozatok vállalhatók fel a művészi szabadság érdekében? Hol ér véget a hivatástudat és hol kezdődik a karriervágy? Nagyon fontosnak érzem Kelemen és Boldizsár konfliktusát: Kelemen mélyen hisz a közösségi eszményben, amelyet a vár jelképez, és így szükségszerűen szembe kerül a racionalitást képviselő Boldizsárral, aki nem a jövőért dolgozik, hanem a fizetségért. De vajon lehet-e hit nélkül alkotni? Felülírhatja-e a munkába vetett hitet az anyagi érdekeltség? Szinte végtelen a kérdések sora, s valószínűleg éppen ez a válasz az első felvetésre: ezért élő ballada a mai napig a Kőműves Kelemen.

• A mű több mondata is szállóigévé vált mára, ezek közül az egyik legfontosabb: „Hit nélkül nem lehet sem alkotni, sem élni.” 
• Minden alkotást megérint a Teremtő. A darab azonban rávilágít a józan, teremtő hit határaira, és elénk tárja a dilemmát: átok vagy áldás van azon a művön, amelyet erkölcsi értékrendünk ellenében hozhatunk csak létre?

• 2017-ből visszatekintve a 80-as évek elejére, a rockballada születésének időszakára, a mainál jóval szelídebb korszak képe tűnik fel.
• Ahogy a darabban Kelemen megfogalmazza, sokszor csak utólag derül ki, mit okoz a pénz utáni vágy. Ezt látjuk a bennünket körül vevő világban. Minden döntésnek súlya van, és gyakran csak visszatekintve látjuk, milyen nagy árat kellett fizetni céljaink eléréséért: áldozattá válhat a család, az emberi kapcsolatok, és visszavonhatatlanul torzulhat az adott ember személyisége is. 

• Az előadás címszereplője Adorjáni Bálint. Ott volt a gondolataid között a Kőműves Kelemen, amikor tavaly vendégművészként Kecskemétre hívtad?
• Olyan színészt kerestem Kelemen szerepére, aki amellett, hogy jól énekel és táncol, hiteles művész. Régóta foglalkoztat a történet, így természetesen ott volt a gondolataim között. 

• A produkció zenei vezetője Károly Kati, koreográfusa Barta Dóra, a dramaturg Németh Virág, valamint Szlávik István és Szlávik Juli díszlet és jelmeztervezők. Milyen volt az újabb közös munka?
• Fantasztikus alkotótársaim valamennyien, már nem először. Magasra tettük a lécet, amikor több mint egy évvel ezelőtt munkához láttunk! Elkészítettünk egy szövegkönyvet, amitől persze a próbafolyamat során több ponton is eltértünk. Ám az a maximalizmus, amellyel - korábbi munkáinkhoz hasonlóan - nekivágtunk a feladatnak, mit sem változott.