Cirkuszi szomszédolás

Régen a vándorcirkuszok szabadon járták Közép-Európát, sátrat vertek a városok mellett, kikiáltók csábították estéről estére a nagyérdeműt. S miközben mulattattak és szórakoztattak, a sátor mögött, az utazókocsik között barátságok születtek, szerelmek szövődtek, a fiatalok családot alapítottak, majd pedig önálló cirkuszi dinasztiákat. A cirkuszi élet romantikájához hozzá tartozott ez a fajta határokat és korlátokat nem ismerő szabadság. A ma is aktívan fellépő cirkuszi családok többsége is ebbe a világba vezeti vissza családfáját – számos cirkuszi família legendáriumának része, hogy utazás vagy közös fellépés során ismerkedtek össze a nagyszülők vagy a dédszülők.

Ebben a formában ez egy sajátosan közép-európai történet is: az itt élő számos nép a cirkusz világában folyamatosan összekeveredett egymással, akár a magánéletben, akár a porondon. S mi bármelyikről is beszéljünk, szerelemről beszélünk. S ahogy az élet elengedhetetlen összetevője a szerelem, úgy a művészetnek, a cirkuszművészetnek is az: kölcsönös figyelem szükséges hozzá, alázat, folyamatosan megújuló inspiráció, rengeteg munka és még több türelem.

És abban az értelemben is egy sajátos közép-európai történetről beszélünk, hogy az itt dolgozó és utazó művészek hazájukban is hazátlanok voltak. A lakókocsis élet, a folyamatos úton levés megfoszt a személyes, a biztonságos, a szerető otthontól. Darabunk és a jövőnket egyre inkább megfogalmazó terveink erre a sajátos helyzetre is reflektálnak: a Cirkuszi szomszédolásban úgy épít egy közös műsort számos tehetséges közép-európai artista, ahogy majd mi szeretnénk nekik otthont nyújtani a Budapestre álmodott közép-európai cirkuszművészeti központunkban.