Üdvözlünk a „józan ész világában!”

Tavaly november óta pedig egy izgalmas közösségi színházi előadás rendezőjeként bukkan fel, mely egy rendhagyó aukcióba kalauzolja a közönséget. A CMMN SNS PRJCT (Common Sense Project) a közösségi kapcsolatokkal és a hézagokkal foglalkozik, amelyek a gazdasági profit logikáján túli működésben keletkeznek. A különösen hangzó, egyedi, művészeti-gazdasági koncepciót Martin Schick és Laura Kalauz dolgozta ki 2011-ben. Világszerte játsszák, eddig már közel kilencven alkalommal léptek vele színpadra. A darabot eddig a MU Színházban láthatta a közönség, mely annyira sikeresnek bizonyult, hogy mára több meghívást is kapott vendégszereplésre országszerte, melyek kapcsán el is kezdődtek az egyeztetések. Az idei Bánkitó Fesztiválon már biztosan megtekinthetik a résztvevők.

Molnár Csabát kérdeztük a darab megvalósításával és a közösségi színházzal kapcsolatban.

Hogyan jött az ötlet, hogy színházi előadást rendezz? Milyen kihívásokkal kellett megküzdened? 

Az előadást 2015-ben az első OPEN Fesztiválon a CMMN SNS PRJCT magyarországi premierjén láttam. Az, hogy ez létre jöhetett, elsősorban a SÍN Kulturális Központnak és a MU Színháznak köszönhető, tőlük kaptam a felkérést, valamint az anyagi és produkciós hátteret, hogy ezt meg tudjam valósítani.

Ez volt az első alkalom, hogy egy előre megírt szövegkönyvvel dolgoztam. A forgatókönyv és az abban lévő instrukciók nagyon precízek. A mozgástér viszonylag kicsi, vagyis nagy változtatásokra nincs lehetőség, ugyanakkor a darab értelmezése, az előadói fókusz és kvalitás megtalálása, illetve a nézőkkel való interakció elképzelése és modellezése a próbák alatt, valós közönség nélkül nagy kihívást jelentett. 

Mi volt számodra az a momentuma az előadásnak, ami miatt úgy döntöttél, hogy megvásárolod a CMMN SNS SPRJCT jogtulajdonát?

Az előadás al-licencének a megvásárlását nem egy tudatosan átgondolt döntés eredményezte. Privát emberként, átlagos nézőként ültem be az előadásra, mit sem sejtve arról, hogy egyik pontján a nézőknek lehetőségük nyílik kezdetben egy fiktívnek tűnő, de igenis valós aukció keretén belül licitálni. Én is licitáltam, belementem a játékba, aztán a végén rájöttem, hogy ez nem is annyira játék, hanem komoly…

Ez az előadás, témáját és formanyelvi megoldásait tekintve nagyon komplex, átgondolt, de ugyanakkor trükkös és játékos. Jó érzés nézőként részese lenni és felelősséget vállalni egyénileg és kollektíve egyaránt. 

Hogyan esett a választásod a darab szereplőire?

Olyan előadókat kerestem, akik technikai felkészültségükből és személyiségükből adódóan képesek ebben a nagyon precíz, ugyanakkor az előadói spontaneitást borzasztóan megkövetelő forgatókönyvben szabadon és bátran manőverezni, mindeközben tartani, generálni és érzékenyen kezelni a nézőkkel kialakított állandó kapcsolatot. Raubinek Lili és Szász Dániel ezt nagyon profin és ösztönösen érzi, tudja és csinálja.

Számodra mit jelent a közösségi színházi előadás létjogosultsága? 

Aktivizáló perspektívaváltás -  a nézők invitálva és ösztönözve vannak, hogy más szemszögből, a tradicionális színházi előadásokhoz képest más nézői attitűdből, az előadás szerves részeseként alkotókká váljanak és potens helyzetbe kerüljenek, ezzel kiélezettebbé téve a néző-előadó közötti aktust. Címszavakban megfogalmazva:

AKTIVIZÁL - STIMULÁL - KÉSZENLÉTI HELYZETBE HOZ

A következő előadás időpontja: 2017. március 18. 20:00 / MU Színház.