„Amikor a színész valódi hatalomhoz jut”

 Martinkovics Mátét, a Színház-és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatóját a Móricz Zsigmond Színház főrendezője, Göttinger Pál kereste meg azzal a kérdéssel, hogy lenne-e kedve részt venni Lars von Trier A főfőnök című filmjének színházi adaptációjában. Mint mondta, azonnal igennel felelt, mivel közel érzi magához ezt a sajátos skandináv, „fojtott” humort, amely „gyakran a kínos helyzeteken alapul”. Saját karaktere, Nalle is ilyen kellemetlen (a néző szempontjából persze inkább komikus) helyzeteken, traumákon esik át: miközben minden igyekezetével szeretné megmutatni tehetségét és felkészültségét, az ál-főfőnök egy-egy mondatával megsemmisítő erejű kritikát mér rá. Bár ettől teljesen összeroppan, a kollégák segítségével végül sikerül talpra állnia. 
A fiatal színész szerint az előadás csúcspontja az, „amikor a Horváth László Attila által játszott munkanélküli színészben tudatosul, mekkora hatalomhoz jutott a játéknak köszönhetően, és egyik pillanatról a másikra felcserélődnek a szerepek. A valódi cégvezető teljesen kiszolgáltatottá válik – sorsa egy színművész kezébe kerül”. 
Az eredeti film ismerete egyáltalán nem könnyítette meg a színészek dolgát, sőt: „azok a jelenetek, amelyeket a mozivásznon egy-egy vágásnak köszönhetően is képesek komikussá válni – teljesen máshogy működnek színpadon.”
Máté számára saját figurájában a legnagyobb kihívást a helyes arányok eltalálása jelentette, hogy a „kezdetben kissé zárkózott IT-zseni fokozatos megnyílása közben soha ne türemkedjen ki az egészből”. Szerencsére Koltai M. Gábor „mindvégig nyitott volt az ötletekre, partnerként tekintett a színészekre, s emiatt különösen nagy élmény volt vele együtt dolgozni”.