Pécs, a musical

Szente Vajk olyan művész, akire méltón lehet használni a polihisztor kifejezést. Színészi pályafutása mellett rendezőként, dalszövegíróként és műsorvezetőként a mai napig hatalmas sikereket ér el, legújabb projektjét az idei POSZT fesztiválon fogja bemutatni. A Pécs, a musical-ben nem kisebb nevek, mint Balla Eszter, Szinetár Dóra, Feke Pál és Simon Kornél mellett fog fellépni, valamint a nézők segítségével összeállítani egy vadonatúj, improvizációs musical darabot. Erről kérdeztük.

Kérlek, mesélj egy kicsit arról, hogy mi teszi egyedivé, megismételhetetlenné ezt a darabot!

Az egész formátumnak pont az a két legfőbb tulajdonsága, hogy egyedi és megismételhetetlen, mert arra épül, hogy én és a csapat egy vadonatúj musicalt alkotunk, ott a helyszínen, arról a városról ahova megérkezünk – ami ez esetben most Pécs lesz. Ami azt jelenti, hogy egy teljesen üres lappal érkezünk meg Pécsre, mindenre nyitottan. Nyilván van tudásunk a városról és annak fő attribútumairól, de egyébként a tekintetben, hogy a darab miről szóljon, mindenféle előzetes koncepciótól mentesek leszünk, ami azt jelenti, hogy ott a nézőkkel fogjuk kialakítani a darab cselekményét. Ez nem csupán egy improvizációs est, ahol mindenféle jelenetek történnek meg a nulláról. Komplett darab születik szerepekkel, felvonásvéggel, amelynek során a nézők beavatódnak majd bizonyos értelemben a musicalírás- és készítés rejtelmeibe is. Megtudhatják majd, hogy milyen fordulat szükséges ahhoz, hogy a cselekményt tovább vigyük, vagy, hogy milyen szerepesek szükségesek ahhoz, hogy egy teljes darabot kialakíthassunk az este folyamán.

Tudsz egy kicsit beszélni arról, hogy miként indult el ez az újfajta musical forma? Hogy jött az ötlet?

Szabó László barátom megkérdezte tőlem, hogy melyik darabot lehetne Tusványosra vinni, mire én felvetettem neki, hogy mi lenne, ha magáról Tusványosról írnánk egy musicalt ott a helyszínen. Utána szó szót követett, és egyszer csak kigondoltuk, hogy csinálhatnánk egy musicalt, ami ott és akkor keletkezik. A darabnak szenzációs sikere lett; ez után döntöttük el Lacival, hogy érdemes komolyabb vizekre evezni ezzel a projekttel. Egyértelművé vált, hogy működik ez a modell, nagyon ügyesen vettek benne részt a színészek és a nézőkkel is egy olyan erős közös hangot sikerült megtalálni, hogy azt éreztük, ezt muszáj folytatnunk.

Szerinted kikből áll ennek az új műfajnak a célközönsége?

Szerintem egyfelől lokálisan keresendő a közönség - tehát ez esetben Pécs, másfelől pedig azok, akik épp ott vannak turistaként és meg szeretnének tudni kicsit többet Pécs városáról. Mi egy „missziónak” fogjuk fel ezt - minden városban, az élet minden apró mozzanatában ott lakozik egy történet. Olyan csodálatos városaink vannak Magyarországon, hogy érdemes történeteket mesélni róluk.

Milyen kihívások akadhatnak egy ilyesfajta produkció lebonyolításánál?

Csak kihívások akadhatnak. Az egésznek az a lényege, hogy rettentően nyitott aggyal kell hozzáállnom ahhoz, hogy az egész történetet ott kell kitalálnom, a történet csavarait egyszer csak valahonnan előhoznom. Miközben ott vannak a színészek, akik tényleg semmit nem tudnak délután négykor arról, hogy este hétkor majd milyen szerepeket fognak eljátszani - nekik is ott helyben, abban a pillanatban kell reagálniuk az adott helyzetre. És ott van még az a nehezítés, hogy mindezt a musical formanyelvén keresztül adjuk elő. Úgyhogy ez a műsor folyamatosan nehezítő körülményekkel van megtűzdelve, de közben mi ezt nagyon élvezzük és hihetetlenül jóleső érzés, hogy ennyire harmonizál ez az előadás a nézők vágyaival.

Mennyire összeszokott a csapat?

Nagyon fontos, hogy milyen emberekkel csinálja valaki ezt az egészet. Az a csapat, akikkel nekem van szerencsém együtt dolgozni a hét többi napján is, egy hallatlanul érzékeny, nagyon humoros, és összeszokott társaság. Mi itt nagyon jól ismerjük egymást, és egy humornyelvet beszélünk. Mi egy „missziónak” fogjuk fel ezt - minden városban, az élet minden apró mozzanatában ott lakozik egy történet.

Miben fog különbözni a pécsi előadás az eddigiektől?

Semmiben sem hasonlít egyik a másikhoz, egyszer csak el kell kezdeni felépíteni a nulláról egy musicalt. A nézőket kérdezem majd arról a legelején, hogy melyik színész melyik karaktert alakítsa, melyikük fogja játszani a főszerepet, azt, hogy mi legyen a foglalkozása, hogy hány évest játsszon, hogy mi legyen a neve: mindent a nézők segítségével fogunk eldönteni. Úgyhogy az üres lap, amivel indulunk az tényleg nem egy olyan üres lap, ami valójában tele van írva, csak mi az üres oldalát mutatjuk: valóban üres.

Te vezényled le a darabot?

Igen, az én feladatom az, hogy a színdarabot megírjam, és a cselekményt elhelyezzem Pécs városában, a színészek pedig legjobb tudásuk szerint eljátsszák az adott instrukciók és történetmesélés alapján a történetet, ami az adott esetben vagy az én fejemből, vagy a nézők ötletéből kipattan.

Hogyan tudjátok beilleszteni a klasszikus betétdalokat egy személyre szabott, városi történetbe?

A dalszövegek mindegyike vadonatúj, a színészek azokat is improvizálják. Továbbá Erős Csaba, a zenei vezetőnk is ott fog ülni a zongoránál és ő is improvizálja a dallamokat, úgyhogy a dallam és a szöveg is egyszerre fog „improvizálódni”. Ehhez az kell természetesen, hogy ez a négy művész nagyon sokat tudjon a musical műfajáról. Igazán szerencsés, hogy azok a színészek, akik benne vannak ebben a társulatban, kívülről, álmukból felébresztve is mindent tudnak erről a stílusról. Épp ezért e nagyszerű műfajt néha kicsit kifigurázva, néha pedig a legjelentősebb eszközét felhasználva tudnak a művészek új dalokat alkotni az improvizáció segítségével.

Lesznek a fejetekben olyan dalok, amelyekről tudjátok, hogy bele akarjátok szőni az előadásba? Vagy minden dalt ott, helyben találtok ki?

Nincsenek a fejünkben dalok, annyira bennünk van a musical története, hogy ha én egyszer csak azt mondom, hogy egy adott dallamot, vagy annak a dallamnak egy variációját fogjuk használni, akkor a színész azt természetesen ismerni fogja. Mikor a hangnemet meghallja, tudni fogja, hogyan kezdjen bele. Elmondom neki, hogy miről kell énekelnie ott a helyszínen, egy-két másodperccel előre, és ő ezen információk tudatában már bele is tud csapni. Gyakorta van úgy, hogy miközben énekli a színész az adott versszakot, én gyorsan lejegyzek a papírra egy refrént, amit már nyomok is a kezébe, és ezután ő a refrént már a megadott módon fogja elénekelni, amit közben megtanul a többi színész is, hiszen az már papíron lesz. Így alkotjuk meg a musical slágereit.

Sokáig tartott, hogy így összekovácsolódjon ez a csapat?

Tizenvalahány évig - amióta ismerjük egymást, szerencsére nagyon összeszokott már a csapat és szívesen dolgozunk együtt. Erre a nagyszerű közösségre épül ez a projekt.

Hogyan készültök az idei POSZT-ra?

Tréningezni kell, de nem kifejezetten Péccsel kapcsolatban. A városból nekem kell felkészülni, de mivel nagyon szeretem Pécset, a történelméről és a legfőbb látnivalóiról, nevezetességeiről sokat tudok, gyakorta megfordultam ebben a városban. Olyan értelemben kell felkészültnek lennem a városból, hogy ha a nézők azt kérik, hogy például a Zsolnay-negyedben folyjon a történet, akkor nekem elég információm kell legyen ahhoz, hogy erős cselekményt tudjak eköré keríteni.

SZENTE VAJK