Augusztus Oklahomában a Zenthe Ferenc Színházban

Fekete komédiával, az Augusztus Oklahomában című Tracy Letts-színművel zárta a mögöttünk hagyott 2016/2017-es színházi évadot a slgótarjáni Zenthe Ferenc Színház. A nyilvános főpróbára és a premierre, díszbemutató keretében a fővárosban, az angyalföldi József Attila Színházban került sor. Ennélfogva ez a premier mérföldkőnek számít a Zenthe Ferenc Színház történetében, amelyik éppen egy fél évtizedes múltra tekint vissza: az első bemutató, 2012. május 29. óta az Oklahoma a huszonegyedik egész estét betöltő darabjuk.

E családi drámát 2007-ben mutatták be, s az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb Broadway-sikere volt. Magyarországon 2010-ben a Vígszínház tűzte műsorára, azóta játszották már Győrben és Kaposváron is. Susán Ferenc, a Zenthe Ferenc Színház rendezője is rátalált erre a fanyar humorú, sziporkázó párbeszédekkel teli, mindvégig fojtott légkörű izgalmas krimire, kemény, érdes, alkalmasint életszerűen szabadszájú amerikai „mesére”.

Tracy Letts színművében a boldogtalanság, az önsorsrontás megannyi változata sűrűsödik egyetlen középosztálybéli család messziről nézve akár irigylésre méltó, de valójában morálisan szétesett mindennapjaiba. Egy-egy szituációban sokan ismernek rá saját életük egy-egy hasonlómozzanatára, s talán ez is magyarázza a darab népszerűségét. E jellemzőket jól hangsúlyozó – ugyanakkor a színészek számára

a saját értelmezés, kibontakozás lehetőségét is meghagyó – rendezés Susán Ferenc munkáját dicséri. Remekül hasznosulnak Gyuriska János színművész – aki ezúttal a rendező munkatársaként vett részt a produkcióban – színpadi tapasztalatai is. Közös leleményük a kiváló zenei betétek, az Eric Clapton-számok kiválasztása.

Vándor Éva megrázóan formálja meg az éles eszű, de könyörtelen, kíméletlenül szókimondó, esetenként hazug családanyát, aki esendő nőként nem csak a súlyos testi és lelki bajaival, kóros szenvedélyével birkózik, de gyermekeinek, rokonainak magányosságával, zátonyra futott életével is kénytelen szembenézni. Méltó partnere a „szenvedésben” az indulatos Barbarát életre keltő, ugyancsak Jászai Mari-díjas Bozó Andrea, aki az elmúlt évek során nagy erősségévé vált a Zenthe Ferenc Színház társulatának.

Az előadás sikerének másik magyarázata, hogy gyakorlatilag minden további színész is a helyén van. Tóth Zoltán néhány perces jelenetében jól láttatja Beverly Weston nem éppen példaszerű jellemét. A másik két ugyancsak zavaros magánéletű Weston-lányt, Ivy-t és Karent Kovács Vanda és Marjai Virág formálja meg szintén korrekten, hitelt érdemlően. Erdélyi Gábor ezúttal Barbara nagyvonalú férjeként, mint Bill Forham igazolja, hogy mindig lehet rá számítani. Ugyanez a megbízhatóság

vonatkozik a seriffet alakító Farkas Zoltánra. Erki Gabriellához korban közel áll a könnyelmű fiatal, Jean szerepe, nem is okoz csalódást. Jakab Csaba igyekszik bizonyítani, hogy Karen, illetve Jean miért tartja vonzónak az idősödő férfit. Többen is – az eddigi szerepeikhez képest – új színnel gazdagítják repertoárjukat. Ez mindenekelőtt az anya testvérét, a nagy titkot sokáig hordozó, határozottnak P. Kerner Editre és a férjét, a vérrokonságon kívül álló Charlie-t játszó Albert Péterre valamint a fiukat, a félszeg Kicsi Charlei-t megszemélyesítő Máté Krisztiánra vonatkozik. Kadlót Zsófia salgótarjániként kapott meghívást az előadásba és

Johnna indiánlány „észrevétlen” szerepében is magára irányítja a figyelmet.

A díszleteket és a jelmezeket Pallós Nelli tervezte és különösen az osztott játéktér látványával, zeg-zugaival sikerült szinkront teremtenie a vidéki ház illetve a történet hangulatával. A produkció dramaturgja Sándor Zoltán volt.