Színházi kiállítás Vácott

A kiállítás október 7-én 18:30-kor nyitott és a színház következő bemutatójáig, vagyis december közepéig tekinthető meg ingyenesen a jegypénztár nyitvatartási idejében.

A színjátszás a 16. század második felétől Magyarországon és Erdélyben is elsősorban a nevelő szándékú és a tanintézetekben előadott református, majd jezsuita és piarista iskoladrámákból nőtt ki. 225 évvel ezelőtt, 1792 október 2-án a kolozsvári országgyűlés elfogadta a „magyar nézőjáték előadására egyesült nemes ifjak társulatának” a kérvényét, és engedélyezte számukra, hogy Erdélyben bárhol előadásokat tarthassanak. Az engedély alapján 1792. december 17-én került sor az első előadásra a Rhédey-palota báltermében Kolozsváron. A 19. század második felétől az erdélyi megyeszékhelyeken már folyamatosan létezett magyar nyelvű színjátszás. A korabeli társulatok általában a helyi szállodák és vendégfogadók, néha-néha a megyeszékhely nagytermeiben léptek fel, de egyes városokban voltak már fából épült színházépületek is. Erdély és egyben Magyarország első magyar kőszínháza 1821-ben került tető alá Kolozsváron, melynek példáját követték a tekintélyesebb városok, Arad, Dés, Lugos, Nagyvárad, Székelyudvarhely és Torda is. A korszakot eleinte még döntően a vándorszínészet uralta, majd a kisebb-nagyobb létszámú vándortruppokat később felváltották az állandó társulatok. Az egyre virágzóbb, gazdagabb színházi élet kiteljesedésére azonban a történelmi változások is hatással voltak, az 1848-as forradalom, a Monarchia szétesése, román megszállás, világháborúk, Trianon, Ceausescu kommunista rémuralma, stb. Ennek dacára az erdélyi magyar színházak és munkatársaik napjainkig töretlenül, kiemelkedő színvonalon művelik és szolgálják kisebb közösségük és az egész magyarság kultúráját.