Az aradi magyar színjátszás 200. születésnapi ünnepségén a Körhinta

Színháztörténeti szimpóziummal és kiállítással, valamint a budapesti Nemzeti Színház vendégjátékával ünnepelték szombaton az aradi magyar színjátszás 200. évfordulóját.

1818-ban lépett fel először magyar színtársulat a Bánság és a Partium határán lévő városban, legalábbis ez az a dokumentálható évszám, amihez kötik az aradi magyar színjátszás kezdetét. Ennek alkalmából az RMDSZ megyei szervezete és a helyi magyar közművelődést támogató Kölcsey Egyesület nagyszabású ünnepséget szervezett.

Miközben a románság a gyulafehérvári nemzetgyűlés, a modern román állam megalakulásának centenáriumát ünnepli idén, különös jelentőséggel bír, hogy a magyar közösség megmutathatja: kultúrája sokkal régebbi gyökerű ezen a vidéken. Ráadásul ezt önkormányzati támogatással teszi, ugyanis a rendezvényt sikerült beemelni a város kulturális eseménynaptárába – hangsúlyozta Bognár Levente, Arad RMDSZ-es alpolgármestere.

„A 200 év idén nagyon fontos üzenetet tartalmaz. Ez a város kultúrtörténetének egy része, és mivel a történelem viharai során sok minden megváltozott, számunkra fontos, hogy a jelenlétünk, értékeink elfogadtatása állandóan napirenden legyen” – mondta az elöljáró a városháza dísztermében délelőtt rendezett szakmai szimpóziumon.

Faragó Péter RMDSZ-es Arad megyei parlamenti képviselő és Tamás Péter, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzuljának köszöntője után Sirató Ildikó, az Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti tárának vezetője tartott előadást az aradi magyar színjátszás születéséről.

1902-ben megkapta a Nemzeti Színház státust

„Az aradiaknak nagyobb szerepük volt ebben, mint az ideérkező vándortársulatoknak. Kellett először is egy város, amely eltartja a színházat, városi polgárok, akiknek a hétköznapjaik részévé válik a színházba járás. Azelőtt német társulatok előadásait látogatták, és az aradi polgári műkedvelés is jelen volt. Ilyen előzmények után készen állt a város, hogy az egyik magyar társulatot fogadhassa. Ahogy egyre gazdagabb lett a város, lehetővé vált, hogy le is telepedhessen az egyik társulat, ezután került sor a színházépítésekre, amiből több is volt” – magyarázta az előadó, aki az aradi magyar színjátszás csúcspontjának a 19. és 21. század fordulóját nevezte.

„Akkor működött művészileg a legmagasabb színvonalon az aradi színház, és ennek eredménye volt, hogy 1902-ben megkapta a belügyminisztériumtól a Nemzeti Színház státust és az ezzel járó apanázst is” – idézte fel.

Az aradi származású, de közel három évtizede Kiskunfélegyházán élő Piroska házaspár, István és Katalin, évekig tartó kutatómunka után monográfiába foglalta az aradi magyar színjátszás első 130 évét: 1948-ig, amikor is a román kommunista diktatúra államosított a népszínházakat, és bezáratta azok többségét.

Piroska Katalin ennek a 130 éves időszaknak a fontosabb korszakairól beszélt, férje, Piroska István pedig vetített képes előadással mutatta be az egykori aradi színidirektorokat és a jeles színészeket. Földesdy Gabriella budapesti színháztörténész és kritikus többek között a kiegyezés utáni aradi magyar színjátszásról és Csiky Gergely aradi származású (pontosabban pankotai születésű) színműíró munkásságáról, Fleisz János nagyváradi történész Várad és Arad színházi kapcsolatairól beszélt.

A budapesti Nemzeti Színház Körhinta című darabjából délután és este is tartottak egy-egy előadást, az első előtt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke mondott köszöntőt. A nagyszínház (az 1874-ben átadott kőszínház, amely ma az aradi román társulat otthona) előcsarnokában színháztörténeti kiállítást is szerveztek korabeli plakátokból, műsorfüzetekből és szövegkönyvekből, a nézők pedig ingyen megkaphatták a délelőtti szimpózium előadásaiból szerkesztett magyar és román nyelvű könyvet, valamint a Kölcsey Egyesület folyóiratának, a 3Havi Szemlének a júniusi különszámát.

A Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila megtisztelőnek nevezte, hogy az aradi közönség velük ünnepli ezt a jeles évfordulót. „Jó, ha azt érezzük, hogy a határok ellenére is összetartozunk, és a Nemzeti Színház felvállalt egy küldetést: évente huszonöt-harminc előadást játszunk a külhoni területeken, ez a munkánk lényege, és ezzel is demonstrálunk, az összetartozásunkat bizonyítjuk” – mondta.

Fotó: Gönczy Tamás