AGATHA CHRISTIE-KRIMIBEN REMEKEL BAJOR LILI

Az édesapjától, Bajor Imrétől a szakma iránti alázatot is megtanulta Lili, aki a Gyilkosság meghirdetve című krimiben játszik a Móricz Zsigmond Színházban október 27-étől. A nyíregyházi nézők láthatták már a színésznőt a VIDOR Fesztivál alatt, amikor a Vígszínház társulatával a Lóvátett lovagokat adták elő.


– Negyedévesként a gyakorlati időmet a Vígszínházban töltöttem – nyilatkozta a Lokál Extrának a Színház- és Filmművészeti Egyetem utolsó éves hallgatója. – A szó jó értelmében ijesztő volt számomra a nagynevű teátrumban országos hírű kollégákkal dolgozni. Nehéz volt úgy képviselni a saját elképzeléseimet, hogy az beleilleszkedjen a csapatmunkába, és közben tanulni is tudjak a többiektől. A shakespeare-i változat szerint én egy szolgáló vagyok, de mi a mű újragondolt változatát játszottuk. Ebben egy vagány punk lány vagyok, aki megkavarja az eseményeket. Zsótér Sándor, az osztályfőnököm a múlt évad közben kérdezte, lenne-e kedvem a nyíregyházi színházban vele próbálni egy Agatha Christie-krimit. Nagyon megörültem a lehetőségnek. Rajtam kívül Fehér András és Koroknai Sándor játszik még az osztályból ebben az általa rendezett darabban.


Mint Lili elmondta, nem találkozott még olyannal, aki Zsótér Sándornál jobban megtalálná a hangot az emberekkel, s szenvedélyesebben beleásná magát a munkájába. Amire közben rájön, annak minden részletét igyekszik másoknak átadni. A Gyilkosság meghirdetve című előadásban a fiatal lány egy Boci nevű nőt játszik, egy lelkész feleségét. Ő az egyetlen, aki olyan naiv, hogy biztosra vesszük, nem lehet gyilkos… A nyíregyházi társulatban nem voltak ismerősei, de többen nemrég végeztek a „színműn”, van tehát beszédtémájuk bőven. Véleménye szerint nagyon befogadó az itteni színházi közösség. Mindig Pesten élt, ott is tanult, de úgy érzi, itt sokkal nyitottabbak az emberek. Nem tudja, milyen jövő vár rá a diploma megszerzése után, de szívesen kipróbálná magát „szabadúszóként”. A szülei kezdetben nem akarták, hogy a színi pályára lépjen. Ma már érti, miért.

– Féltettek, mert ők átélték a pálya bizonytalanságát, kiszámíthatatlanságát – folytatta. – Az öcsémmel együtt gyermekkorunktól fogva rendszeresen jártunk színházba, megnéztük apu előadásait is. Mivel mindig nyelveket tanultunk, azt hitték a szüleink, azt hasznosítjuk majd külföldön. Később megbékéltek az elhatározásommal, és apa büszke volt, hogy felvettek az egyetemre. Tőle a szakmai alázat legmagasabb fokát lehetett megtanulni. Remélem, ezt örököltem tőle, és az anyukámtól, Hámori Eszter színésznőtől. 

Szerző: Sz. Kántor Éva