Ováció és újabb együttműködés: lezárult a Magyar Állami Operaház első amerikai turnéja

Zajos siker kísérte a Magyar Állami Operaház amerikai bemutatkozásának előadásait. A társulat a New York OperaTúra keretében 2018. október 30. és november 11. között 8 estén 7 különböző programmal (operával, balettel és gálával) kápráztatta el a Lincoln Center David H. Koch Színházának közönségét, valamint egy zenekari hangversenyt is adott a Carnegie Hall nagytermében. A Marton Éva és Plácido Domingo fővédnöksége alatt működő turné számokban és kritikai visszhangban egyaránt grandiózusnak és nagysikerűnek bizonyult. A prof. Kásler Miklós minisztersége alatt működő EMMI által felügyelt Opera mintaszerűen működött együtt a Szijjártó Péter Külgazdasági és Külügyminisztériumának Vincze Máté vezette New York-i Magyar Kulturális Intézetével, Kumin Ferenc vezette helyi főkonzulátusával és Bogyay Katalin vezette ENSZ-nagykövetségével, valamint a MACIVA által delegált artistákkal.

Négy magyar operaprodukció mutatkozott be New Yorkban. Míg az éppen száz esztendős Kékszakállú herceg várát jól ismeri, a vele egy estén bemutatott Mario és a varázslót először hallhatta a közönség. A Sába királynője több mint 100 éve nem szerepelt amerikai operaszínpadon, Erkel Ferenc Bánk bán című darabját pedig először adta elő Európán kívüli kontinensen professzionális operatársulat. 

A kéthetes amerikai út első felében az említett magyar operáké volt a főszerep. A két héten át remekelő 87 zenekari tag mellett 21 szólista (köztük a Carnegie Hall-beli koncert világsztárja, Rost Andrea), valamint 72 énekkari művész és 12 statiszta működött közre a produkciókban. A közönség már a turnét nyitó Bánk bán-előadását is álló tapssal fogadta, s ez a lelkesedés estéről estére fokozódott. A nézőtéren számos kint élő magyar foglalt helyet, de az amerikai publikum is megismerte és szívébe zárta a budapesti társulatot.

A New York-i tartózkodás második felében a Magyar Nemzeti Balett 81 táncosa (és 10 saját balettintézeti növendéke) mutatott be egész estés balettprodukciókat. A 8 első magántáncosból, 17 magántáncosból és 56 tánckari művészből álló társulat A hattyúk tavával és a Don Quijotéval nyerte el leginkább a közönség tetszését. A közönségét, mely csak a David H. Koch Színházban adott esteken összesen 13.500 nézőt jelentett. (A budapesti Opera előadásai nagyobb nézőtéri telítettség mellett mentek, mint egy átlagos este a szomszédos Metropolitan Operában, a kéthetes High Note Hungary Fesztivál össz-nézőszáma pedig elérhette a 20 ezer főt is.) Tovább emelte a turné nívóját a két fővédnök, Marton Éva és Plácido Domingo, valamint Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár személyes jelenléte. A világhírű tenor nemcsak a közönség sorai között, de a karmesteri pódiumon is megjelent, hiszen Kocsár Balázs főzeneigazgató, Kovács János és Kesselyák Gergely első karmester mellett egy ízben – a Carnegie Hallban – ő is az Opera Zenekar élére állt. Hazánk legjobb, legnevesebb énekművészei közül Komlósi Ildikó, Sümegi Eszter, Gál Erika és Németh Judit, valamint László Boldizsár, Molnár Levente és Palerdi András, a balettművészek közül pedig Tatjana Melnyik, Felméry Lili, Karina Sarkissova, Leblanc Gergely, Iurii Kekalo, Majoros Balázs és Igor Tsvirko.

Sok külföldi turnéval ellentétben, ahol csak koncertszerű előadásokkal tud kiállni az adott együttes, az Opera mind a 7 színházi programjához elvitte teljes jelmez- és díszletkészletét. A 13 konténerben és 8 légipostai csomagban érkező kellék összesen több mint 21 tonnát nyomott – közel 1000 díszlet és kellék, illetve több mint 2700 jelmez utazott. A Don Quijote kikötője, árbocos hajója, piactere és bálterme ugyanúgy megjelent a színen, mint a Sába királynőjének temploma.

Bár a balettelőadásokról készült beszámolók a nemrég véget ért turné miatt még nem jelentek meg mind, az operaprodukciókkal máris szép számban foglalkozott az amerikai szaksajtó. Anthony Tommassini, a New York Times vezető zenei kritikusa dicséretesnek nevezte a Magyar Állami Operaház és a Magyar Nemzeti Balett amerikai bemutatkozásának szándékát. Több írás foglalkozott a Bánk bán különlegességével és az operairodalomban elfoglalt helyével. A The Financial Times „lenyűgöző előadásnak”, a Musical America „történelmi különlegességnek”, a Bachtrack pedig „figyelemre méltó ritkaságnak” nevezte nemzeti operánkat. Számos újságíró, így Paul J. Pelkonen (Superconductor) és Christopher Corwin (Parterre) a magyar jelenlét fénypontjaként, illetve az év legélvezetesebb operaestjeként élte meg a Sába királynőjét, Clive Paget (Musical America) pedig az Opera vállalkozó szellemét dicsérte, hogy műsorra tűzte Goldmark ritkán játszott darabját. A produkciók, az intézmény művészei és együttesei is szép méltatásokban részesültek. Susan Hall (Berkshire Fine Arts) tehetséges művészekkel teli társulatként írta le a Magyar Állami Operaházat, a Zenekart pedig egyenesen csodaként értékelte, de hasonlóan dicsérő szavakat használt a Superconductor újságírója is a Carnegie Hall-beli koncert kapcsán. Logan Martell (Opera Wire) az opera- és balettgála összművészeti jellegét, valamint a magyarok művészetek iránti szenvedélyét és hazaszeretetét illette elismerő szavakkal.

A magas színvonalú előadásoknak és persze, hazánk kiemelkedő zenei alkotásainak köszönhetően Erkel születésnapján, november 7-én Michael Capasso, a New York City Opera igazgatója és Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója szándéknyilatkozatban rögzítette, hogy a két intézmény a következő három évben kölcsönösen műsorára tűzi a másik fél repertoárjának egy-egy darabját. New Yorkban a nagysikerű Bánk bán kerül elsőként színre, ráadásul a könnyebb tanulhatóság és elfogadás, népszerűsítés miatt olasz nyelven. A most lezajlott turné valamennyi fizető nézője hazavihette az Opera angol nyelvű dokumentumfilmjeit és a Bánk bán legfontosabb részleteit olasz nyelven: a budapesti intézmény megtette tehát az első lépéseket Erkel Ferenc és a magyar nemzet legfontosabb operájának újvilági meghonosítása érdekében.

Fotó: Nagy Attila