SZERETET ÉS SZERELEM, FULLÁNKOK ÉS SZÁRNYAK
SZERETET ÉS SZERELEM, FULLÁNKOK ÉS SZÁRNYAK
 |
Romantikus vígjátékot rendez Dér András Kecskeméten. Leonard Gershe: A pillangók szabadok című színdarabja egyszerre szólít meg szülőt és gyereket, kirepülő fiatalokat és az őket féltő idősebbeket. Az évad utolsó kisszínházi bemutatója április 12-én lesz a Ruszt József Stúdió Színházban.
– Milyen témákat, konfliktusokat feszeget a New Yorkban játszódó darab? – kérdeztük Dér Andrást, aki hét év után rendez ismét a kecskeméti Katona József Színházban.
– Van benne egy generációs konfliktus. A történet a poszt-hippi világban felnőtt nemzedékről szól, akik megízlelik a szabadságot, ugyanakkor szembekerülnek a felső-középosztálybeli erkölcsiséggel, elképzelésekkel. A történet középpontjában egy fiatalember van, aki igyekszik elszakadni az édesanyja túlzott szeretetétől. Megjelenik a felnőtté válás problematikája. Hogyan lehet fiatalon, egyedül helyt állni New Yorkban, legyen szó az anyagiakról vagy éppen a párkapcsolatról? Az anya részéről az elengedésről szól ez a történet. A fiával való viszonyát tekintve arról, hogyan sebezzük meg egymást a személyes kapcsolatainkban? Kiderül: a szeretetnek is vannak fullánkjai. Ilyenkor érezhetjük azt, hogy a ránk ömlő szeretet inkább megfojt, és nem felszabadít, megkötöz, nem pedig önbizalmat ad. Leterhel, ahelyett, hogy szárnyakat adna.
– Mindennek a tetejébe még egy szerelem is beüt.
– Harmadik szereplőként megjelenik egy fiatal lány, aki szintén keresi önmagát, szerepeket játszik, nem meri felvállalni magát annak, aki. Különbözőek a családi gyökereik, és ez a kapcsolatukban is meghatározó. Hiszen jöttek valahonnan, odahaza láttak valamilyen felnőtt-mintákat. Itt kerül képbe a felelősség kérdése: felvállalom-e a másikat – őszintén és mélyen – vagy csak egy futó kapcsolatnak szánom?
– A leválás, elengedés soha nem könnyű. Hogy lesz ebből szórakoztató vígjáték?
– Jól, humorral van megírva. Van benne önreflexió, irónia, groteszk játéklehetőség. Jók a szerepek, jól formálhatók a karakterek a színészek számára.
– A közönség soraiban ülők akár maguk is érintve lehetnek…
– Mindenképpen. A tinédzsereket nevelő szülők számára kapcsolódási pont lehet az elengedés tematikája. Amikor megpróbáljuk a saját tapasztalatainkkal kiegyenesíteni a gyermekeink útját. Pedig ezt nem lehet. Minden fiatal generációnak be kell járnia a maga kanyargós útjait, és meg kell élnie a maga kudarcélményeit. Mert ettől lesznek többek, tapasztaltabbak, bölcsebbek. A felnőtté válás útján haladó fiatalok is magukra ismerhetnek, látva a darabot. Szembesülhetnek azzal a rájuk jellemző életkori sajátossággal, hogy kevés az önbecsülésük, az önbizalmuk. Ebből fakadnak a bizonytalanságaik, a menekülésvágyaik, olykor az agressziójuk is.
– Szűk tér, kevés szereplő. Ez nyilván intenzív színpadi jelenlétet követel a színészektől. Kell, vagy lehet erre kondicionálni őket?
– Egy ilyen kis térben nem lehet kamuzni, minden pillanatban jelen kell lenni. Az egész helyzet intimitása egy nagyon bensőséges játékstílust igényel. A színészek ezt azonnal megérezték. Nem először játszanak ebben a térben, pontosan tudják, mennyire természetes kell, legyen a beszélgetések minősége, hangereje, intonációja. Hiszen az egész darab egy lakásban játszódik. Ezt kértem, és ezt is valósítjuk meg, hogy a néző úgy érezze, mintha csak vendég lenne ebben a lakásban.
– Hét éve, a Hangyabolyt rendezte Kecskeméten. Szívesen jött vissza a társulathoz?
– Igen, nagy örömmel tettem. Cseke Péter direktor korábban is többször invitált, csak mindig tolódott a dolog. Mostanra sikerült mindent jól összeszervezni. Izgalmas feladat a kecskeméti társulattal alkotni, és a háttércsapat is remek. Kifejezetten nyugalmasan, jól és elmélyülten tudunk a feladatunkkal foglalkozni.
– Van benne egy generációs konfliktus. A történet a poszt-hippi világban felnőtt nemzedékről szól, akik megízlelik a szabadságot, ugyanakkor szembekerülnek a felső-középosztálybeli erkölcsiséggel, elképzelésekkel. A történet középpontjában egy fiatalember van, aki igyekszik elszakadni az édesanyja túlzott szeretetétől. Megjelenik a felnőtté válás problematikája. Hogyan lehet fiatalon, egyedül helyt állni New Yorkban, legyen szó az anyagiakról vagy éppen a párkapcsolatról? Az anya részéről az elengedésről szól ez a történet. A fiával való viszonyát tekintve arról, hogyan sebezzük meg egymást a személyes kapcsolatainkban? Kiderül: a szeretetnek is vannak fullánkjai. Ilyenkor érezhetjük azt, hogy a ránk ömlő szeretet inkább megfojt, és nem felszabadít, megkötöz, nem pedig önbizalmat ad. Leterhel, ahelyett, hogy szárnyakat adna.
– Mindennek a tetejébe még egy szerelem is beüt.
– Harmadik szereplőként megjelenik egy fiatal lány, aki szintén keresi önmagát, szerepeket játszik, nem meri felvállalni magát annak, aki. Különbözőek a családi gyökereik, és ez a kapcsolatukban is meghatározó. Hiszen jöttek valahonnan, odahaza láttak valamilyen felnőtt-mintákat. Itt kerül képbe a felelősség kérdése: felvállalom-e a másikat – őszintén és mélyen – vagy csak egy futó kapcsolatnak szánom?
– A leválás, elengedés soha nem könnyű. Hogy lesz ebből szórakoztató vígjáték?
– Jól, humorral van megírva. Van benne önreflexió, irónia, groteszk játéklehetőség. Jók a szerepek, jól formálhatók a karakterek a színészek számára.
– A közönség soraiban ülők akár maguk is érintve lehetnek…
– Mindenképpen. A tinédzsereket nevelő szülők számára kapcsolódási pont lehet az elengedés tematikája. Amikor megpróbáljuk a saját tapasztalatainkkal kiegyenesíteni a gyermekeink útját. Pedig ezt nem lehet. Minden fiatal generációnak be kell járnia a maga kanyargós útjait, és meg kell élnie a maga kudarcélményeit. Mert ettől lesznek többek, tapasztaltabbak, bölcsebbek. A felnőtté válás útján haladó fiatalok is magukra ismerhetnek, látva a darabot. Szembesülhetnek azzal a rájuk jellemző életkori sajátossággal, hogy kevés az önbecsülésük, az önbizalmuk. Ebből fakadnak a bizonytalanságaik, a menekülésvágyaik, olykor az agressziójuk is.
– Szűk tér, kevés szereplő. Ez nyilván intenzív színpadi jelenlétet követel a színészektől. Kell, vagy lehet erre kondicionálni őket?
– Egy ilyen kis térben nem lehet kamuzni, minden pillanatban jelen kell lenni. Az egész helyzet intimitása egy nagyon bensőséges játékstílust igényel. A színészek ezt azonnal megérezték. Nem először játszanak ebben a térben, pontosan tudják, mennyire természetes kell, legyen a beszélgetések minősége, hangereje, intonációja. Hiszen az egész darab egy lakásban játszódik. Ezt kértem, és ezt is valósítjuk meg, hogy a néző úgy érezze, mintha csak vendég lenne ebben a lakásban.
– Hét éve, a Hangyabolyt rendezte Kecskeméten. Szívesen jött vissza a társulathoz?
– Igen, nagy örömmel tettem. Cseke Péter direktor korábban is többször invitált, csak mindig tolódott a dolog. Mostanra sikerült mindent jól összeszervezni. Izgalmas feladat a kecskeméti társulattal alkotni, és a háttércsapat is remek. Kifejezetten nyugalmasan, jól és elmélyülten tudunk a feladatunkkal foglalkozni.
Popovics Zsuzsanna
2019. április 11.
