Bodylotion co-dance

Bodylotion co-dance: „Az általunk választott témákat sokszor a redukció, egyfajta konceptuális megközelítés jellemzi…”

A bodylotion co-dance egy alkotói együttműködés Arany Virág és Hadi Júlia között. Első közös munkájukat 2009-ben készítették, azóta folyamatosan együtt dolgoznak és adnak elő. Új darabjukban a párbajozás tradíciójának kulturális és filozófiai gyökereit vizsgáljuk, keressük nyomait napjaink kommunikációjában, miközben készülünk a 'mindent eldöntő' küzdelemre. A Párbaj című előadás bemutatója december 2-án a MU Színházban tekinthető meg.

Miért a párbaj témáját dolgozzátok fel, illetve, hogyan született meg az ötlet?

Tavaly télen kezdtünk el ötletelni, hogy milyen témával szeretnénk az új produkcióban foglalkozni. Az ezt megelőző két előadásunkban (L é p é s I d ő 2014, Dar Winners 2015) a kettőnk közötti összhang, szinkronicitás, hasonlóság volt fókuszban, és szerettünk volna egy olyan keretet, amiben a különbségek, konfliktusok, apró csörték kerülnek előtérbe. Ezen kívül, mivel évek óta duóként dolgozunk, az alkotási folyamat eddig önkéntelenül rögzült dinamikáját is szerettük volna megvizsgálni, újradefiniálni, kihívás elé állítani.

Mi számotokra a legizgalmasabb része a darabnak?

Nagy kihívást jelent számunkra, hogy több olyan fizikális és előadói formát választottunk, amit eddig még nem, továbbá, hogy a közönség sem a teljesen megszokott módon lesz elhelyezve. A kutatási folyamat során is nagyon érdekes anyagokkal találkoztunk, mint a ‘Hagakure’ (szamurájkódex), Mijamoto Muszasi élete és könyvei (a leghíresebb és vitatottabb szamuráj párbajhős), vagy az állatvilágban megjelenő különböző párbaj helyzetek (madarak, szarvasok, kígyók). Ezekből sok inspirációt merítettünk, néhány az előadásba is bekerült. Az is izgalmas felismerésekkel járt, hogy milyen az, hogy mindezt két nő adja elő. Behív rengeteg új szempontot. A női párbajok történelmének kapcsán is nagyon érdekes történetekre leltünk.

Meséljetek, milyen kulturális és tradicionális gyökerei vannak a párbajozásnak?

Ez egy nagyon régi tradíció, ami úgy tűnik végigkísérte az emberiség történetét egészen a 19. századig, ráadásul különböző korokban, kultúrákban mindig más funkciója, szabályrendszere, célja volt. Míg a 18-19. századi kard és pisztoly párbajok a ‘becsület’ nevében zajlottak, az ókorban arra is használták, hogy egy csatában ne kelljen ezreknek elpusztulni, hanem a két vezető, vagy két bajnok döntse el a küzdelmet (például: Akhilleusz és Hektór küzdelme), míg Keleten gyakori volt a különböző harcművészeti iskolák, irányzatok közötti versengés, összecsapás. És persze a Vadnyugat híres pisztolypárbajai is egészen más kategóriába tartoznak. Az is érdekes, hogy ezekhez a különböző párbaj típusokhoz milyen külsőségek, tárgyi attribútumok kapcsolódnak: ruhák, fegyverek, apró rituálék, mind külön ‘divatot’ teremtett a maga idejében.

Mi a mondanivalója az előadásotoknak, mit szeretnétek kommunikálni a közönség felé?

Arra voltunk kíváncsiak, hogy a párbajok betiltása után (az 1800-as évek elején kezdték tiltani, de sokáig jelen volt még illegális, titkos formában) milyen nyomai, átalakult formái vannak a jelen korban. Egyfelől a tetteket felváltotta a verbalitás, másrészt valahogy tabu is lett az egész, hiszen a nevelésünk során az erőszakmentesség, az együttműködésre törekvés került előtérbe, ami egyáltalán nem baj, de valahogy a bennünk lévő haragot, méltatlanságot, a minket ért igazságtalanságot nem tanuljuk meg kezelni, kommunikálni, feldolgozni. A verbalitás szintjén pedig sokszor elszabadul a pokol, illetve nagyon különböző ‘eszköztárral’ dolgozunk. Mintha sokkal jobbnak kéne lennünk, mint a minket körülvevő világ. Folyamatosan párbajozunk a pénztárossal, az ügyintézővel, párbajoznak körülöttünk a médiában, a politikában, miközben összemosódott a ‘harc’ és a ‘párbaj’ fogalma. A párbajban mindkét fél tisztában van vele, hogy párbajozik, rögzített szabályok szerint, meghatározott eszközökkel, míg a harcban bármi megengedett a győzelem, a cél elérése érdekében. És ez a kettő gyakran összemosódik, míg az egyik fél ‘párbajozik’, a másik harcol: ebből rengeteg konfliktus, nézeteltérés születik. Szóval szerintünk nagyon aktuális téma, érdekes például elképzelni, mi lenne, ha a mai nagyhatalmak vezetői kiállnának párbajozni (mondjuk első vérig), ahelyett, hogy különböző háborúkat indítanak, pénzelnek, hogy nyomást gyakoroljanak egymásra - bár tulajdonképpen ez is egyfajta modern párbaj.

Hogyan jellemeznétek a közös munkátokat?

13 éve ismerjük egymást, és 7 éve dolgozunk együtt, ami nagy biztonságot ad. Egyébként eléggé konfliktuskerülők vagyunk mindketten, ezért is érdekel minket a téma. Az általunk választott témákat sokszor a redukció, egyfajta konceptuális megközelítés jellemzi, de közben mivel a darabokat együtt hozzuk létre és adjuk elő, jelen van egy erőteljes személyesség is.

Milyen jövőbeni terveitek vannak a társulattal?

2017 tavaszára egy köztéri performansz-sorozatot tervezünk Kamuflázs címmel, 2018-ban pedig egy új bemutatót, a ‘Fear No More’-t, ami a Párbaj témáját kiterjeszti az egyéni szintről a közösség szintjére, egy lecture/debate performance keretében.

A Párbajról bővebb információ a MU honlapján található.