Emléktáblát avattak Garas Dezső színművész szülőházán Budapesten

Törőcsik Mari felidézte, hogy először Garas Dezsővel lépett a Nemzeti Színház színpadára, statisztáltak mint főiskolások Az ember tragédiája című előadásban, utoljára pedig a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban játszottak együtt. "Vele léptem a Nemzeti színpadára, és ő velem lépett utoljára a Nemzeti színpadára" - mondta. "Köszönöm azoknak a színészeknek, akik eljöttek, mert mindannyian többet érdemlünk" - fogalmazott a nemzet színésze.

Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere úgy fogalmazott: az emléktábla hozzájárul ahhoz, hogy méltó módon megőrizzük egy felejthetetlen színész, egy nagyszerű ember emlékezetét. Mint mondta, nagy művészt, valódi színészóriást veszítettünk el öt éve decemberben.

"Mi, erzsébetvárosiak különösen közel érezhetjük magunkhoz, hiszen Garas, született Grósz Dezső 1934. december 9-én látta meg a napvilágot itt, az Alsó erdősor utca 10. szám alatt, s itt is lakott 1955-ig" - mondta, hozzátéve: először egy földszinti szoba-konyhás udvari lakásban, azután az első emeleten egy kétszobás lakásban élt édesanyjával és két húgával.

"Keveset beszélt róla, mégis életre szóló traumát jelentett számára, hogy 1944-ben őt és családját is sárga csillag viselésére kötelezték" - mondta.

Felidézte: amikor Garas Dezsőt pályájáról kérdezték, mindig azt hangsúlyozta: véletlenek és szerencse kellett a sikerhez. "Azért, mindezek mellett, nem feledkezhetünk meg a tehetségről sem, ami egyszerű iparos tanulóból a Színművészeti Főiskoláig juttatta" - tette hozzá. Ami Garas Dezsőt leginkább egyedivé, utánozhatatlanná és szerethetővé tette, az a természetesség, "a közülünk valóság" érzése.

Forrás: MTI

Fotók: Eöri Szabó Zsolt