Molnár Ferenc A testőr című komédiája Veszprémben
Molnár Ferenc A testőr című komédiája a nők kiismerhetetlenségének története
A darabban megjelenő helyzetkomikumok mélyén rengeteg fájdalom és keserűség van, a végkicsengése mégis olyan, hogy nevethetünk rajta – fogalmazott az előadás rendezője, Guelmino Sándor, aki játékos és szellemes előadást ígér.
- Rendezte már korábban ezt a darabot?
- Néhány évvel ezelőtt a tatabányai és a győri színház koprodukciójában mutattuk be ezt az előadást. Tatabányán akkor formálódott egy új színházi irányvonal, épp ezért az motivált, hogy egy Molnár Ferenc-művet hogyan lehet megtölteni ötletességgel és játékossággal úgy, hogy az előadás stílusos, igényes, szórakoztató és mégis korszerű legyen.
- Miben különbözik a veszprémi előadás a korábbitól?
-Kevés idő telt el ahhoz, hogy az alapkoncepción változtassak. A díszlet majdnem ugyanaz, a jelmezek is hasonlítanak, ami más, az abból következik, hogy más karakterű színészek játszottak akkor és most, más ötletekkel és megoldásokkal. Mindig figyelek a színészekre, belőlük építkezem, figyelembe veszem, hogy mi áll jól nekik. Megszabok egy erős irányvonalat, de azon belül nyitott vagyok az új helyzetekre. A koncepcióm az, hogy bátorítsam őket. Engem is ez visz előre és a színészeket is, így lesz egyedi, a veszprémi társulat sajátja az előadás. Így lesz az övék.
-A komédiát könnyű műfajnak tartják, a rendezésben mi jelentett kihívást?
-A testőr 1910-ben íródott vígjáték, kifinomult a stílusa, nem az a fajta bohózat, mint amiket mostanában írnak vagy játszanak.
Kell hozzá egyfajta elegancia, ugyanakkor úgy kell megcsinálni, hogy tudjon rajta a néző száz év távlatából is derülni. Ez mindenképpen kihívás. Kihívás az is, hogy ezeknek a helyzeteknek a mélyén rettentő sok keserűség és fájdalom van, mindezt úgy kell megjeleníteni, hogy a néző ennek ellenére is tudjon rajta nevetni.
-A rendező bizonyos szempontból „kívülről szemléli” az előadást. Van kedvenc karaktere?
-Rendezőként az a feladatom, hogy minden figurát olyanra formáljak, hogy a kedvencem legyen. Inkább azt mondanám, hogy azok a megoldások jelentenek extra élményt, amikor teljesen új színt tudnak hozni a színészek ahhoz képest, mint amit én pár évvel ezelőtt elképzeltem.
Ilyenkor én is új ihletet kapok, és még több új ötlet születik, ezzel is gazdagodik az előadás.
Nekem az az igazi élmény, mikor a színészeim egy ponton már többet tudnak a darabról, mint én lent a nézőtéren.
-Mi az üzenete az előadásnak a néző számára?
-Azzal próbáltunk egy kicsit játszani, hogy a darabbéli színészházaspár, és a többi ember körülöttük, akik mind meg vannak fertőzve a színházzal, vajon el tudják-e dönteni, illetve majd a néző el tudja-e dönteni, hogy mikor hazudnak, és mikor nem, vagyis mi az igazi és mi a látszat egy ilyen kapcsolatban vagy színházi környezetben.
Áttételesen fogalmazva az életben, amikor szerepeket játszunk, és hazugságokra kényszerülünk, azt teljes mértékben átéljük, egy idő után magunk is elhisszük. Így azt, hogy mi a valóság és mi nem az, egy ponton rettentő nehéz elkülöníteni.
A darab lényeges kérdése, hogy a színésznő felismeri-e a testőr szerepben a férjét, vagy nem.
Úgy építettük fel az előadást, hogy ez ne derüljön ki egyértelműen, a néző fantáziájára bíztuk.
-Milyen szavakkal ajánlaná az előadást a nézőknek?
-Egy nagyon játékos és szellemes előadást fognak látni. Ez a darab a színészekről, ezen belül a nők csodálatos és határozottan bosszantó kiismerhetetlenségéről, a legpontosabban fogalmaz az egész drámairodalomban. Erről a kettőről együtt ennyire találó darabot még nem írtak.
A testőr 2016. november 4-étől látható a Veszprémi Petőfi Színházban.
Szereplők: Kéri Kitty, Gál Tamás, Tóth Loon, Csarnóy Zsuzsanna, Nyirkó István és Kusnyér Anna
