Vass Imre: taking place
Vass Imre: „Mások véleményét könnyen megkérdőjelezzük, de a saját álláspontunkat nehezen adjuk fel.”
Vass Imre: taking place című táncelőadásában kimerevített képek, történetszilánkok lebegnek egymás mellett, egymással párhuzamosan. Ez a kollázs úgy épül fel, mint az elme: összeköt, magyaráz, interpretál, jelentéssel ruház fel, értelmet ad. Ha minden csupán relációban létezik, láthatunk-e valamit csak annak, ami? Elegendő-e a jelen pillanat vagy elviselhetetlen?
Mire szerettél volna utalni a címválasztásnál?
Klasszikus utolsó pillanatos
címválasztás volt. Sokáig egy nagyon markáns, karakteres munkacímmel dolgoztunk,
de azt túl hangsúlyosnak találtuk. Ehhez képest a taking place nem hivalkodó, szürke, semmitmondó. Engem pont ez a
szürke zóna érdekelt, a labilis, eldöntetlen helyzetek (pár ismerősöm úgy utal
az előadásra, hogy „a szürke”).
Tetszik, hogy a taking place
kifejezés, nem lezárt, van iránya és folyamatos jelen időben van. A kifejezés
elsődleges jelentése is az, hogy valami éppen történik, zajlik, valamint,
valami előadásra kerül és helyet foglalni.
Milyen gondolatokat szeretnél elindítani a nézőközönségben az előadással kapcsolatban?
Sok előadásomnak az a célja, hogy a néző elgondolkozzon azon a szerepen és szituáción, hogy mit jelent neki megfigyelőnek lenni. Üli és nézni. Hogyan néz? Mit néz? Mi az, ami fontos neki? Mi alapján szelektál? Hogy önmagára kérdezzen rá! A cím is erre utal.
Az általános alkotói hozzáállás az, hogy az embereket elgondolkodtassa a létrehozott mű. Lehet egy előadás érdekes vagy érdektelen, de mindenképp elgondolkoztat, érzeteket és érzelmeket kelt. Az én feladatom nem az, hogy felszálljak erre az élményeket generáló bulivonatra, hanem hogy éket üssek a tapasztaló és a tapasztalás tárgya közé.
Megmagyarázzuk, értelmezzük magunk számára, ami történik velünk. Mások véleményét könnyen megkérdőjelezzük, de a saját álláspontunkat nehezen adjuk fel. Nem kérdezünk rá, arra, hogy én egyenlő vagyok a gondolataimmal, érzelmeimmel?
Különbség van a között, amit tapasztalunk, történik és amit (mások vagy) magunk mondunk magunknak, hogy történik.
Hogyan jellemeznéd a darabot?
ködtiszta, olvasat, szürkület
Ezt a három hívó szó szerepel a szórólapokon is. Már így is sokat beszéltem. Itt vannak ezek a szavak. Mindegyik egy tárgy, ami felfedi önmagát, ha időt töltünk vele, forgatjuk és figyeljük.
Milyen jövőbeni terveid vannak újabb alkotásokat illetően?
A következő új dolog a NEXTFESZTEN lesz januárban, a Trafóban. Kiscsoportos „idegen”vezetés, játék a peremvidéken címmel. Az egész épületet bejárva, a jelentőséggel bíró középpontoktól (nagyszínpad, galéria, klub, büfé, irodák, ruhatár, kazánház) haladunk a perifériák felé, a jelentéktelennek gondolt területek irányába. Szürke falak, tűzjelzők, lépcsők, korlátok, wc-k, mind rejtett narratívákra néző ablakok.
A következő tánc alapú projekt előkészületei is elkezdődtek már, témája az érintés, intimitás, egy négyesfogat velem egyívásúakkal.
Az előadásról bővebb információ a MU Színház honlapján érhető el.
